Az első világháborút követően, az elcsatolt területekről nagyszámú menekült érkezett a fővárosba, egy
részük, mint előkelő, illetve pénzzel rendelkező arisztokrata, illetve tehetős polgári egzisztenciák,
részben középosztály beli emberek, és iparosok, részben szegényebb rétegek. Mindegyik réteg meg-
próbált a színvonalának megfelelő elhelyezést találni, ami miatt óriási, konjunktúra képződött a városi
lakások számának növekedésére, amelynek egyik módja a városi bérházakra történő emelet ráépítés volt.
Az alkalmas épületek magas tetőit elbontották, majd egy emelet ráépítése után, – a Xii kerületben egy
földszint + egy emeletesépületre további négy emeletet építettek – új magastető kivitelezése következett.
Szép, és működő elgondolás volt ez abban az időben, csak az a baj ezekkel a ráépítésekkel, hogy a csapos
gerenda zárófödémet nem cserélték ki szilárd födémre, hanem az egyköri zárófödém közbenső födém-
mé vált. Ennek folyományaként, az egykori zárófödém, amely önmagát, változó vastagságú homok
feltöltést, és padlásburkoló tégla padozatot viselt, amire eredetileg tervezve volt most már négyzet-
méterenként 300-500 kg hasznos terhet is viselt, ráadásul a dinamikus terhek is növekedtek.
Egy szakértő munkám során egy társasházi lakás tulajdonosa azzal keresett meg, hogy a lakásában lévő
mennyezeti vakolat kezd elválni a mennyezetről, pedig nincs beázás, ami elő idézné ezt a jelenséget.
A szemrevételezéses vizsgálat során homokpergést állapítottam meg, ami a gerenda résein pergett le
a gerendák alatti stukatúr nád szövetre. Ellenőrzött körülmények között – a lakószoba kiürítése után
– eltávolítottuk a vakolatot, ekkor nagymennyiségű homok „érkezett” az alsó szintre, és süppedt meg
a felette lévő lakás parkettája. A felső lakás felújítása során a csapos gerenda födém együtt dolgozását
biztosító csapok elhelyezése után körszerű anyagok beépítésével sikerült jelentős súly megtakarítást
előidézni, és a födémet megfelelően konzerválva a használhatóságot visszaállítani.
A fafödém ettől függetlenül tartogathat meglepetéseket, mert annak állapota, terhelhetősége nem
homogén, illetve az emeletek közötti elválasztó szerepe a tűzveszély
miatt, később is körültekintő használatot feltételez.