Bauxit betonról általában, szerkezetek időszakos vizsgálata:
A bauxit beton bauxit cement felhasználásával készült kavicsbeton, azaz cement és „sóder” keveréke, amelyet előre összeszerelt zsaluzatba öntöttek, és acélszereléssel látták el. Az ezerkilencszáz-harmincas, és negyvenes években használták. Igaz, hogy drágább volt, mint a már akkor is használt portland cement, viszont, volt egy nagyon előnyös tulajdonsága, nevezetesen, hogy a terhelhető szilárdságot nem 21 nap alatt, hanem 3-4 nap alatt elérte.
Az akkori időkben is, az épületeket készültségi szinthez kötött részfizetésekkel finanszírozták. Gyakran előfordult, hogy a kivitelező fizetési nehézséggel küzdve, inkább a drágább bauxit cement felhasználása mellett döntött. Miután ez a megoldás több pénzbe került, mint a hagyományos anyagokkal történő kivitelezés, ezért szinte nincs is rá példa, hogy valamely épület tisztán bauxit cement felhasználásával készült volna.
Hamarabb megszilárdul, mint a hagyományos beton, de a kötéshő is magasabb, mint normál esetben, amit szintén locsolni kell a hűtés miatt, csak a bauxitbetont lényegesen többet. Ott ahol ezt nem vették figyelembe, illetve olyan vastag szerkezetek készültek, ahová a hűtés nem ért le, a bauxit beton szilárdsági értéke elmaradt a tervezettől, illetve lassú, de megállíthatatlan módon veszti el a szilárdságát.
A hatvanas években egy épület megroppanása világított rá a bauxit szerkezetek szilárdságvesztésére, nem kis riadalmat keltve, mivel az egyes lakóépületekben elszórtan, nem dokumentált helyeken került az anyag felhasználásra.
Ahol valamely átalakítási, vagy felújítási munka kapcsán kiderült, hogy az épület bauxitbetonnal érintett, azt azonnal vizsgálták, és a vizsgálat eredményétől függően sorolták be különböző kategóriákba. A kategóriák szerint különböző időben ellenőrző vizsgálatokkal állapították meg, éppen milyen mértékben veszített az adott szerkezet a szilárdságából, illetve van-e szükség beavatkozásra.
A rendszerváltás után az állami kezelésből kikerült épületek további vizsgálata a tulajdonosi közösség felelősségévé vált, akik spórolásból lemondtak az épületek időszakos vizsgálatának elvégzéséről. A sorozatos tulajdonos, és közös képviselő váltások során el is kallódtak a szakértői jelentések.
A világ sok tekintetben megváltozott, mindenki felújította legalább egyszer a lakását, a korszerű fűtési módok és burkolatok szinte minden esetben tehernövekedéssel jártak, sőt a lakóhelységek funkcióváltozásai is szinte minden naposak lettek.
Az épületek szerkezete nem változott, csak öregebbé vált, miközben a teherhordó szerkezetek éppen úgy öregszenek, mint az emberek, annyi különbséggel, hogy az emberek időnként meg is gyógyulnak.
Jelenleg az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nkft.) honlapján megtalálható az a címjegyzék, amely az eddig ismert bauxitbetonnal érintett épületek jegyzékét tartalmazza, de az elmúlt két év alatt csak az én szakértő munkáim következtében is négy címmel bővült a lista. Összefoglalva a fentieket elmondható, hogy a bauxitbeton felhasználása szükségszerűen, de nem dokumentáltan történt. Az egyes szerkezetek állapotára nem lehet éltalános érvényű szabályokat meghatározni, ezért időszakosan vizsgálni kell őket. Az egyes vizsgálati ciklusokat – ami 5-7 év -érdemes betartani. Mivel a családoknak a lakásuk a legnagyobb vagyontárgyuk nem érdemes a vizsgálatokat elhanyagolniuk, mert a következmények akár katasztrofálisak is lehetnek.